Bemutatás

Amikor 1913-ban átadásra került a Marosvásárhelyi Kultúrpalota, az impozáns épület egyik szárnya a könyvtárnak adott helyet, amely a város lakosságának olvasóigényét igyekezett kielégíteni.

Fennállása óta a vásárhelyi könyvtár egyre több minőségben gyarapodott, így értékekben, méltóságban megkülönböztette magát más közművelődési könyvtáraktól, nem csak az állomány gazdagságát illetően (több, mint 1000000 leltári egység), hanem a lakosság rendelkezésére álló információk változatossága és bősége révén is.

Az olvasóknak, illetve azoknak, akik az intézmény fejlődését irányították minden téren, gondjuk volt rá, hogy az állomány kiegyensúlyozottan épüljön. A kiadványokat figyelemmel gyűjtötték és létrehoztak egy megőrző célú állományt (minden begyűjtött kiadványból egy példányt), így lehetővé vált egy adott téma teljes átkutatása, bármikor, ugyanis az összes releváns kiadvány egyidejűleg elérhető.

Az állománygyarapítás fontosabb szakaszainak szempontjából két időszakot különböztethetünk meg. Az elsőben nagyrészt adományokból jött létre egy széles érdeklődési területet ellátó állomány, amely főleg a közművelődési olvasási igényeknek szándékozott eleget tenni, ezzel párhuzamosan visszamenőleges kiegészítésre is igyekezetek a könyvtárosok. Ez a szakasz a második világháború elejéig tartott. A második szakaszban a kiadók központosított rendszerezésének köszönhetően (1948-1989 között) az országos könyvtermés 90-95%-át megvásárolta a könyvtár.

Az állomány nyelvi összetételére befolyással voltak az idő folyamán egymást követő állami szerveződések. Eleinte csak magyar nyelvű kiadványok kaptak helyet a könyvtárban (kevés német nyelvű kivétellel), majd a két háború közötti időszakban létrejött egy román nyelvű állomány is, amelyet a második bécsi döntés ideje alatt (1940-1944) eltávolítottak, majd az ezután következő időszakban egészen napjainkig visszatért a lakosság nyelvi struktúrájának megfelelő állománygyarapítás.

A fennállása teljes ideje alatt ilyen okokból a könyvtár nem semmisített meg és nem adott túl könyveken, ezek csupán a forgalomból lettek kivonva, majd visszahelyezve a tilalom lejártával.

Az első igazgatók, dr. Molnár Gábor és Aurel Filimon elképzelései alapján megalakult a nagy könyvtárakhoz méltó ritka- illetve bibliofil könyvállomány, görög és római klasszikusok kritikai kiadásaiból, régi román és magyar, illetve erdélyi könyvekből, valamint periodika, plakátok, szórólapok, ikonográfia begyűjtéséből.

Amint a kiadványok száma és enciklopédikus jellege növekedett, a későbbi könyvtárosok változatosabbá formálták a szolgáltatások és részlegek sajátosságait, az időbeli változások és az állományok tematikus bővülése függvényében.

Az első részleg, amely különvált az addig egységes könyvtártól a Gyermekkönyvtár volt 1952-ben.

Ezután szétváltak a kölcsönző és az olvasóterem állományai (1961), a műszaki és tudományos könyvek részlege (1964, 1974), a művészeti részleg (teatrológia, képzőművészetek, zene), periodika-részleg, speciális állományok, majd négy fiókkönyvtár a sűrűbben lakott városrészekben. A legújabb részleg az American Corner, amelyet teljes egészében az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövetsége finanszíroz.